Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. rész

2011.10.20

A teszt előtti utolsó szabad hét hihetetlenül gyorsan eltelt, főleg úgy, hogy Enstone és Avignon között ingáztam. Alison állapota rohamosan javult, az arcáról február közepén kerül le a kötés, majd még két hét rehab és március első napján ki is jöhet a kórházból. Jean-nal abban egyeztünk meg, hogy egy ideig velünk lakik majd, illetve laknak, aztán majd alakul valahogy. Vitaly csendben ’tűr’, egy rossz szava nem volt a dolog ellene, pedig ő is ugyanannyit veszíthet a titkunk miatt, mint Jev vagy én.

A forma1es idény január 31.én kezdetét vette, legalábbis nekünk, hiszen több csapattal egyetemben, ekkor volt az új autó bemutatója Valenciában. Számomra az új autó helyett, aminek igazán impozáns festése lett, sokkal örömtelibb hír volt Bruno Senna érkezése, mint tartalék- és tesztpilóta. Azt hiszem már említettem, hogy Bruno és én együtt nőttünk fel, olyan volt kicsit, mintha a testvérem lenne. Ez volt számomra a tökéletes csapatfelállás, Vitaly, Robert és Bruno. Persze azt még nem tudtam, Vitaly és Rob hogyan férnek majd el egymástól, de korainak tartottam még, hogy ezen agyaljak.

Másnap már meg is kezdődtek a tesztek. A szintén Valenciában tartott teszt első napját a tavalyi világbajnok nyerte. Itt meg is állok néhány szó erejéig. Sebi kicsit megváltozott, azt nem tudnám megmondani, jó vagy rossz irányba, de más, az egészen bizonyos. Mintha semmi sem történt volna, mégis érezni, hogy valami hiányzik belőle. Mellőle. Szinte semmi más nem érdekli, csak a forma1, a versenyzés. minden idegszálával erre összpontosít. Azt hittem megszakad a szívem, amikor egyik beszélgetésünk alkalmával azt mondta, muszáj megnyernie az idei bajnokságot is, muszáj, Ani emlékére. Mondanom sem kell, mennyire el akartam mondani neki, hogy Ani él és jól van és.. De hallgattam. Egyrészt azért, mert muszáj volt, másrészt még mindig nem volt tiszta, hogy miért is akarta Jev eltávolítani Sebi közeléből. Nem volt okom hinni, hogy ártott volna neki, de az ellenkezőjét sem. Így tehát csendben maradtam és szenvedtem, valamint Sebastiant is hagytam szenvedni. Nem volt más választásom!

A második napon Fernando futotta a leggyorsabb kört. Ez az időszak egyébként unalmas volt számomra, mert bár a pályán kellett lennem, semmi dolgom nem volt. jórészt Kátyával bandukoltunk a városban, vagy a boxban tétlenkedtem. S ha nagy szerencsémre Vitaly épp ráért, együtt voltunk. A vele való kapcsolatom is változott, sokkal közelebb voltunk egymáshoz, mint az otthonában töltött pár nap előtt. Azt hiszem, most, hogy mindketten láttuk, hogy van helyem ott, már sokkal jobban bíztunk a kapcsolatunk jövőjében.

A valenciai teszt utolsó napján a csapatunk győzedelmeskedett, mondhatni, hiszem Robert lett az első, nem kicsit meglepve a teljes közönséget.

Csütörtök késő délután a csapatok már nagyjából össze is csomagoltak, Ody, Kátya és én a boxban ücsörögtünk.

-Pszt!

Fel se néztem az újságból, a szemem sarkából láttam a garázs ajtajában toporgó Alonsot.

-Bejöhetsz!-vetettem oda.

-Psztt!

-Mi van??

-Pszt!!! Gyere már ide!-motyogta.

Morogva felálltam és odasétáltam.

-Mondjad.

-Sárga kód!

-Most?

-Nem.. jövőhéten..

-jól van nah..

-Robnak már szóltam, meg talán Brunonak is, de nem tudom, hogy felfogta e.-vont vállat bambán-szólj Petrovnak.

-Vitalynak?

-Vitalynak.

-Sárga kód?!

-A pasid, nem?

Bólintottam.

-akkor szólj neki.-azzal a lányára vigyorgott és elpárolgott.

Tisztázzuk: kétféle kódjelzésünk van, a kék és a sárga. Még Fernando és én alapítottuk, réges rég..  Először Robert csatlakozott hozzá, majd Mark, Sebastian és egy ideig Nelsi is tag volt. később Bruno is beszállt.  Rémi is Simon is klubtag, bár ők csak névlegesen. Ani, Mellus (és általa Rob Smedley) és Jen is megkapta a ’belépőt’, Ody pedig rajta volt a listánkon. Ezek a nevek tartoztak a sárga kód alá. A kék kód sokkal tágabb csoportot foglalt magában, szinte minden pilótát, több pr-est és versenymérnököt. Végülis bárkit, aki forma1es volt.

-Sárga kódunk van..-léptem oda Vitalyhoz.

-Értem.. akkor… várok..

- a-a.. te is jössz.

-Sárga!

-tudom, de Fernando mondta, hogy te is gyere.

-Oh, én leszek a szekta áldozati báránya?-nevetett az orosz, de engem nem dobott fel.-jó bocs, ez hülye vicc volt.

Bólintottam.

-Tényleg mennem kell?

-Jó lenne.

Alig 15perccel a ’hívás’ után a pálya egyik konferenciatermében ücsörögtünk. Nem volt teljes a banda. Kubica, Mark, Bruno, Fernando, Jen, Vitaly és én voltam ott.

-Hát ez szép..-sóhajtott Ferr.

-Ne egy teszt alatt mérd le, hogy mennyien vagyunk. jobbára csak a fele bagázs van itt. Oké, Vitaly most épp itt van, de Sebastian pl nincs.-mutatott rá a lényegre Webber.

-Mindegy, amúgy sincs sok időnk a tervezgetésre. Aki benne van a dologban, annak itt és most kell döntenie.

-Milyen dologban?-kérdezte Bruno.

Rob és Ferr sejtelmesen összenéztek.

-Svárj.. túra. .erdőben.. időre..

-Verseny..-vigyorgott a spanyol.

-Mi?-bukott ki belőlem.-túra? a hava, jeges svájci erdőben? Benne vagyok!-vágta rá rögtön, majd észbe kaptam és Vitaly néztem.

-Felőlem.

-Mark?

-bocs skacok, de holnap programom van..

Bruno is rábólintott a dologra, s végül Jennust is sikerült meggyőznünk.

 még aznap elrepültünk Svájcba, Fernandoék házába, ahová magunkkal vittük Kátyát is, aki Odyval és Abaddal marad, míg mi az erdőt járjuk.

-Tényleg nem akarsz jönni?-nyaggatta Bruno Odyt.-szerintem lenne aki vigyáz a csöppre.

-Majd legközelebb!

-Áh.. nélküled uncsi lesz..

-Azt kétlem..-mosolygott a lány.

-Nézd már meg.. jön Jen és Alex is.. én meg lógjak ezzel a behemóttal? Nem rossz társaság, de lehetne jobb is. Na?

Ody hajthatatlannak bizonyult és inkább kihagyta ezt a ’mókát’.

Pénteken délelőtt kezdődött a verseny, így volt még egy kis időnk pihenni és rákészülni a túrára. Este átjött a program ’főszervezője’, Fernando egyik ismerőse, aki ezzel foglalkozik, vagyis túrákat szervezek csoportoknak, akár csapatépítés céljából is.

-Mivel hatan vagytok, három csapat lesz-kezdte- két-két fő. Minden csapat kap egy GPS-t a túra útvonalával és persze megfelelő felszerelést is, tehát hoztam két női és négy férfi szerelést. Kaptok persze térképet is és most megnézzük majd az útvonalakat, átbeszéljük, hogy mire kell vigyázni. Időre megy a dolog. A táv ugyanannyi és a nehézség is, úgyhogy nem lehet vita köztetek.

-És a csapatok? Mi választunk?

Peter körbenézett.

-Egyértelműen nem! Ha jól sejtem kb ilyen párosok lennének, Fernando és Jenifer, Alexandra és Vitaly… na ezt nem! Holnap reggel indulás előtt sorsolunk. A lányok húznak egy nevet..

-A lányok? Tehát Jen, Lexie és Bruno?-vihogott Rob.

-Jaj haha.. de vicces vagy..-vágott hozzá egy párnát kisSenna.

Alaposan átbeszéltük az útvonalakat, Pete megmutatta, hogyan kell majd használni a GPS-t, mit kell követnünk, majd sátrat bontottunk és nyugovóra tértünk, hogy kellő energiánk legyen a versenyre.