Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. rész

2011.12.03

Március 7.e van. Korán keltem, túl korán. Vitaly és Kátya még javában aludtak. Ez persze nem meglepő. Életem két legfontosabb embere nem csak, hogy jól kijöttek, de sok dologban hasonlítottak is, imádnak aludni. Én is, de velük ellentétben nekem dolgoznom is kellett.

-Vitaly?-kullogott ki Kátya félálomban a folyosóra.

-A szobában.. alszik. egyébként neked is jó reggelt!

Ölelésre nyújtotta a kezét, de a szeme már csukva volt. Felvettem az ölembe.

-Sokáig leszel?-mormogta.

-Remélem nem.

-Csinálunk majd valami ebédet.-tűnt fel az ajtóban Vitaly is.

-És ne felejtsd el, hogy Alison ma érkezik.

-Uh.. tényleg.. mikor is?

-Elvileg 3felé.. addigra igyekszem hazaérni.

Vitaly átvette Kátyát, aki már ismét aludt, puszit nyomott a homlokomra és bement a hálóba. Összekapkodtam a cuccom és indultam. Ám előtte még egy utolsó, fancsali pillantást vetettem a tükörre. Ritka alkalmak egyike ez, amikor az emberek így láthatnak. S hogy mit takar az így? Azt később megtudjátok.

*

Lassan fújom ki a levegőt, miközben a kormányt szorítom. %perc múlva fél 8 és ha tovább szenvedek, elkések.

Óvatosan szálltam ki, kivettem a táskámat, a mappámat és a bejárat felé slattyogtam.

-Jó reggelt, Ms. Zanetti.-üdvözölt Joe, a portásunk.

Bizonytalanul, de kedves mosollyal intettem neki.

Még alig lézeng valaki az épületben, így szinte feltűnés nélkül jutok el az irodámig. Marta, a titkárnőm épp telefonált.

Az asztalomon egy halom papír várt rám, amit még a tárgyalás előtt át kellene néznem. Lehetetlen küldetésnek ígérkezett.

-Nagyon csini vagy ma..-lépett be pár perccel később Márta az irodámba.

-Ah.. utálom..

-Pedig hordhatnád gyakrabban.

-Tudod, oda vagyok a farmerért és a fekete egyenpólóért.. az egyetlen, amit ma el tudok viselni ebből a cuccból, az a cipellőm.

-Régen ilyet se vettél fel..

-Vitaly 185..-utalgattam.

-Ez is igaz.-nevette el magát- azért.. mindenki azt hitte, hogy mégis egymásra találtok. Már csak Kátya miatt is.

-Hát.. ő megnősült.. én meg.

-A te hibád.

-tudom.

Említettem már, hogy Marta időtlen idők óta a csapat tagja? Olyan, mint egy tyúkanyó, mindig tud mindenről, de semmit sem ad tovább. Hacsak nem életbevágóan fontos pletyka.

-De már mindegy.

-Régóta mindegy.-javítottam ki.

-Robert is van 185..-szólalt meg váratlanul.-csak úgy eszembe jutott.

-Csak úgy..

-Teljesen véletlenül.-biccentett.

Nem nagyon tudtam mit felelni, de nem is kellett, mert betoppant Simon.

-Oh, Mr Rennie-t is látni errefelé?

-Többet vagyok bent, mint te..-vágott vissza, majd az asztalomhoz sétált és  megfogta a kezem.

Felállított és lassan megpörgetett.

-Azt hallottam, kicsípted magad, és tényleg. Nem semmi. -füttyentett.- csini a főnökasszony. Kiskosztüm, szexi blúz.. hmmm

-Pff.

-Utálja..-szólt közbe Marta, majd kiment.

-És mizu?

-Semmi..-ültem vissza.

-Este beszéltem Robbal.

-Remek..

-Csak gondoltam elmondom mi van vele.

-tudod, hogy Daniele kitiltott..

-És nem is keresed.

Megvontam a vállam.

-Mellette kéne lenned.

-Mellette van Edyta.. meg a családja.

-Hiányzol neki.

-Épp ez az.. ha ott lennék, reménykedne. De én Vitalyval élek, őt szeretem, őt választottam… ez így van jól.

Győzködd csak magad, tökfej!-felállt és megpuszilta a fejem.-a helyemen leszek.. ha találkoznál Sue-val.

-Már megint nem beszél veled?

Vállat vont.

-Most épp kivel? Szőke, barna, fekete?

-Barna.. fekete kosztüm, LRGP-s blúz, szexi tűsarkúval..

-Hah.. álmodj!-vigyorogtam.

-Még annak is eljöhet az ideje.-küldőtt színpadias csókot a levegőben, majd eltűnt.

Épp ideje lett volna nekiállnom a munkának, amikor megcsörrent a telefon.

-Igen?

-Valami Mr. Clair keres.. Avignonból.. a kettesen..-hallatszott Marta hangja.

-Mr. Clair?-kellett egy kis idő, mire leesett.-oké.. kapcsold.

Megnyomtam a kettes gombot.

-Mr Claire?-dőltem hátra mosolyogva a székben.

-Nem jutott jobb az eszembe.-szólalt meg Jev a vonal túlsó végén.

-Találó. De miért hívsz itt? Baj van?

-Csak van egy bombajó ötletem.

-Pont most? 11kor megbeszélésem van. Nem ér rá később?

-Nem. milyen megbeszélés? Kivel?

-A vezetőséggel. Költséghatékonysági cucc..

-Arra kíváncsiak mennyire vagy hatékony?

-Pénzügyileg.. és inkább arra, hogy mennyire vagyok én és az osztályom takarékos.

-Anyagi gondjaitok vannak?

-Voltak.. azóta viszont megmaradt ez a ’jó’ szokás.-mutattam a levegőben egy kézzel idézőjelet.

-Hm..

-De ez miért érdekel?

-Csak arra gondoltam, adhatnál munkát Alisonnak.

-Mi??

-Legalább lefoglalná magát.

-És szerinted erre a legmegfelelőbb a Lotus Renault? Mármint.. az F1?

-Talán.

-És mi van a poszttraumás izével?

-Te nem pszichológiát tanultál?-kötekedett.-izével..

-Reggel van.. nagyon korán reggel..

-Fél tíz van..

-akkor meg már nagyon késő.. nemsoká megbeszélés és nem vagyok kész..

-Mindegy. nem mondtam, hogy utazzon veletek a futamokra, csak adj neki valami melót.. ami leköti.

-Nem tudom-

-LRGP-s szempontból van akadálya, vagy te nem akarod?

-Is-is..

-Oké, akkor csak intézd el és ne foglalkozz mással.. Csak próbáld meg, kérlek!

-És ha rosszul sül el?

-Kétlem!

Ebben cseppet sem voltam biztos, miközben azt tudtam, ha feltűnően tiltjuk a forma1től, az szemet fog szúrni neki. Viszont belevinni a rendszerbe.. Beláthatatlan következményeket vonhat maga után..

 

"Az élet döntések sorozata, s nem lehet kibújni a döntés felelőssége, meg az utána következő vezeklés súlya alól."