Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


25. rész < Bora Bora, day 1. >

2011.12.08

Az utolsó pillanatban Suenak közbejött valami, ha engem kérdeztek Simon nem díjazta a kiruccanást. Mióta teljesen monogám kapcsolatban próbálnak élni, ki se látszik a féltékenységből a srác. Így az álomútra négyen indultunk.

A gépünk Bora Borára, illetve Tahiti fővárosába, Papeetébe, dél után, ottani idő szerint pedig éjfél után pár perccel indult, s közel 20 órás repülőút várt ránk. Persze nem estünk kétségbe, hogy mivel üssük el az időt, felszerelkeztünk jó pár dvd-vel, a választásunk tipikus volt. Bevackoltuk magunkat az amúgy igen kényelmes ülésekbe és elindítottuk a lejátszót. Felcsendült az ismerős szlogen.

http://www.youtube.com/watch?v=YpRCO87ToYQ&feature=related

Na igen, a Szex és NewYork kötelező csajos darab, s mi mind a négyen rajongói voltunk. Az első film gond nélkül lement, néhol már előre fújtuk a szövegét, de ez sem zavart minket. Ezután egyből következett a második rész is, ami minden egyes alkalommal elvarázsolt minket. Nem mintha nem jártunk volna még Abu Dhabiban, de filmről követni ugyanezt, olyan.. Varázsos..

http://www.youtube.com/watch?v=k28x1Wxry30&feature=related

-aúú.. szerintetek ott is lesznek pasik?-mélázott Ody.

-valószínűleg.. elég érdekes lenne a fajfenntartás nélkülük..

-pfúj.. milyen durván hangzik, fajfenntartás.. –húzta el a száját Jen.

-meg se kérdeztem Vitalyt, hogy pasizhatok e..-sóhajtottam.

-Mi?-fordult Aly és Jen egyszerre felém.

-mi az?-vontam meg a vállam.-nem hallottatok még nyitott kapcsolatról?

-Szerinted az orosz maffia keze elér Tahitire?-nézett a húgom Alisonra.

-Mérget vennék rá..

-jhaj.. ne is emlegessétek az orosz maffiát..

-tényleg, van valami fejlemény?-komolyodott el Ody.

- a-a.. Vitaly nem beszél róla.. dee… annyi bizonyos, hogy nem csukták le…

-kit?-csodálkozott Jen.

-Alexandert..

-Az apját?

Bólintottam.

-Huh.. akarok tudni róla?

Megráztam a fejem. Hirtelenjében nem voltam túl kommunikatív.

-Oké…

Úgy tűnt a testvéremnek nem tetszett a helyzet, vagyis hogy Ody tud valamiről, amiről ő nem. A téma viszont gyorsan visszaterelődött a filmre és a bora borai nyaralásunkra.

A második rész vége után nem volt kedvünk belekezdeni a sorozatba is, inkább eltettünk magunkat ’másnapra’, hogy leszállás után frissek legyünk és belevethessük magunkat az éjszakába.

*

Egy messziről jött embernek már Papeeté is gyönyörű volt, ahogy az egész sziget.

Mivel később érkeztünk, mint ahogy az utolsó járat indult Bora Borára, így néhány másik utassal együtt, különgéppel repültünk a másik szigetre, a gép viszont késett, így majd’ két órán át rostokoltunk Tahitin. Ez nem lett volna nagy gond, ha elhagyhattuk volna a repteret, de mivel bármikor indulásra kész lehetett volna a gép, nem mentünk sehová.

Pontban 22:50kor szálltunk le Bora Bora elbűvölő szigetén, ahol az élet látszólag sosem állt meg. A reptéren egy helyes, itt jelezném, hogy Ody halkan felsóhajtott, szerinte a ’helyes’, nem illő kifejezés egy olyan testtel rendelkező srácra, mint a mi túravezetőnk, vagy ahogy itt hívják: szabadidő-szervezőnk.

-Szép estét a hölgyeknek!-mosolygott.-a nevem Imani, én foglak titeket szórakoztatni ezen a héten.

Ody egy széles vigyorral nyugtázta a dolgot, nekünk sem volt ellenünkre, de piszok fáradtak voltunk, annak ellenére is, hogy a gépen aludtunk.

-Megmutatom a bungalow-itokat, gyertek utánam.

Hogy is fogalmazzak? Lélegzetelállítóan, káprázatosan gyönyörűséges volt a sziget. És sorolhatnám. Mi a Le Meridien-ben szálltunk meg, bár azt is megtudtuk, hogy a Four Seasons-nek is van itt kirendeltsége.

Az itteni szállodák specialitásai a vízre épült bungalow-k élőben még káprázatosabbak (tudom, tudom szóismétlés..:D a hely tehet róla), mint az őket lefestő képeken. A Le Meridien-ben két típusa volt, az egyik félét móló kötötte össze, míg a másik típust aprócska csónakokkal lehetett megközelíteni. A srácok ránk bízták a választást, mi pedig az előbbi mellett döntöttünk. Nagyon csábító volt, hogy mind a négy oldalról víz vette körül a ’szobát’, de a vízbe borulás veszélye folyton fenn állt volna.

A mólók mentén húzódó bungalow-k sem okoztak csalódást. Két villát béreltünk ki, amiben két-két szoba volt. A teraszainkról át lehetett látni a másik villára, így elég volt kitelepednünk a napágyakra és máris indulhatott a traccsparti.

Csak a legszükségesebbeket pakoltuk ki, s ez is másfél órába telt, hisz minden második percben belefeledkeztünk a körülöttünk elterülő csodába.

Az első esténket a hotel egyik bárjában, a Miki Miki bárban kezdtük. Imani társaságában, Ody nagy örömére.

-Ez maga az Éden.. ahogy a srácok mondták..

-Ez több, mint az Éden..

-Hogyhogy nem jöttünk el még ide soha?

-Nem tudom.. elvakított minket Abu Dhabi..-fecsegtünk.

-Az sem rossz hely..-mosolygott a srác.

-Viccelsz?-bámult rá Jen.-a nyomába se ér ennek itt..-tárta szét a karját.

Koktélozás és nasi közben kaptunk egy kis folklór műsort, táncoltak, énekeltek az új vendégeknek. Imani megígérte, egyik este megtanítanak minket is táncolni.

Később sétáltunk még egy kicsit és gyönyörködtünk az éjszakai képben, amit a sziget nyújtott.

Már elmúlt éjfél, amikor ágyba kerültünk. Semmi erőm nem maradt, így csak egy üzit írtam Vitalynak és Fernandonak, hogy épségben megérkeztünk és minden nagyon csodálatos, sok puszi és hasonlók.

Ki kellett pihennünk magunkat, mert a következő két nap a ’szabadidő-szervezőnk’ szerint, nem lesz piskóta és főleg nem a lazsálásról fog szólni.