Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


32. rész 4/3

2012.01.07

A szombati szabadedzést ismét a Redbull nyerte, mögöttük a két McLaren, majd Vitaly és Fernando végzett, Nick pedig a 9.lett.  Ezek jó előjelek voltak a futamra, legalábbis arra engedtek következtetni a csapatnak, hogy egyik autónk legalább a Q3ra esélyes, ha nem mind a kettő.

Az időmérő felemás lett. Egyrészt, ami engem legjobban érdekelt, nagyszerű volt, hisz Vitaly a 6.helyre kvalifikálta magát, előtte Fernando végzett, az első négy helyen pedig a RBR és a McLaren osztozott, előbbi pilótái az 1-3, utóbbi a 2-4 helyre hozta be az autóit.

Az LRGP másik autója csak a 18. lett, egy rontott időmérő után, de ez mindenképp csalódás volt a vezetőség számára, akik titkon, vagy nem is annyira titkon, úgy vélték, Nick át tudja venni Robert helyét a csapatban.

A HRT két versenyzője átlépte a Q1 legjobb idejének 107%-át, így ők nem indulhattak a másnapi versenyen.

Néhány változás még, csak vázlatszerűen:

-Az FIA betiltotta a dupla diffúzort, a McLaren által kifejlesztett ún. F-csatornát, valamint az állítható első szárnyat.

-2011-ben a csapatok megegyezésével újra használható a KERS.

- A Bridgestone kivonulása után a Formula–1 új gumiszállítója a Pirelli lett.

- A FIA olyan állítható hátsó szárny használatát engedélyezte, amit a támadó versenyző előzés közben használhat, a DRS-t.

Valamint itt a 107%os szabály is.

Másnap futam előtt tartott 1perces néma csend után, amit a japán cunami áldozatainak emlékére tartottak, visszasétáltam a motorhomeba és leültem egy üres asztalhoz, ahonnan jól láthattam a tv-t.

Izgalmasnak ígérkezett a futam, számomra legalábbis mindenképp. A múlt kísért, bár lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Erről Abu Dhabi tehet, az már biztos. A helyzet ugyanis, amit már vázoltam, nem változott, vagyis Fernando indult Vitaly elől. A sorrend ugyan az ellentéte az akkorinak, de így is túl közel voltak egymáshoz.

A felvezetőkör után lassan felsorakoztak a rajthoz, 22en, mivel két versenyző nem tudott megfelelni a 107%os szabálynak. Összekulcsolt kézzel vártam az indulást, miközben azért imádkoztam, ne essen baja senkinek a verseny közben.

A rajt mondhatni gond nélkül lezajlott. Sőt. Vitaly nagyszerűen jött el és néhány kanyar után már a 4. helyen találta magát. Ellenben Fernando sokat veszített és visszaesett a 9.helyre. ezzel elmúlt ez a 'veszély', nem mintha örültem volna Ferr helyzetének. Sebi senkitől sem zavartatva vezette a versenyt.

A harmadik körtől használhatóvá vált a DRS, s mindenki kiváncsian várt mit hoz ez a rendszer a pilótáknak. Button és Massa párosától kaptunk nem sokkal később választ: semmit. Legalábbis úgy tűnt, viszont az is egyértelművé vált ezáltal, hogy a KERS sok esetben kivédi a DRS-t, főleg, ha okosan használják.

11kör kellett, hogy Button valahogy megelőzze Massát, még ha az nem is volt kimondottan szabályos. A szitu persze nem volt nagy szám, csak vissza kellett volna engednie a ferraris pilótát, ám ekkor jött a másik scuderiás és bezavart a képbe, amikor megelőzte csapattársát, így Button és Massa közé kerülve lehetetlenné tette a visszaengedést. Innentől viszont vizsgálati és bünti gyanús lett a dolog, McLarenes szempontból.

Félve pillantgattam a 4.helyre, de Vitaly gond nélkül tartotta a pozícióját, ennek ellenére minden sárga zászlós résznél a szívemhez kaptam.

Az első kiállást követően ’visszaállt a világ rendje’, csak hogy nekem még ’jobb’ legyen, vagyis újbólFernando haladt Vitaly mögött.

Egész hétvégén téma volt a boxutcában és a paddockban egyaránt a RBR KERS-e, ami vagy volt, vagy nem, vagy működött, vagy nem és vagy használtak, vagy nem… De az biztos…

Ez a kétely megmaradt a futamra is, amihez csatlakozott a 2.kiállást követően az LRGP taktikája is, vagyis miért nem jön már Petrov?

Oksanara sandítottam, aki kivételesen nem a boxból, hanem a motorhome-ból követte a futamot, gyanús volt, hogy Vitaly intézte így, hogy ne maradjak egyedül, de nem mertem rákérdezni.

-bízz benne..

Bíztam én, de…

A taktika volt az egyik, amibe nem túl gyakran avattak be, Eric szerint túl sok emberrel és túl sokat beszélek, úgyhogy nem kéne semmit kockáztatni. „Kössz”-gondoltam, de inkább nem vitatkoztam.

A 36. körtől, amikor is Seb, Lewis és Vitaly hármasa letudta a 2. kerékcserét, Mark és Fernando 3. boxkiállásáig görcsben volt a gyomrom. Nem kis tétje volt a dolognak, Vitaly dobogója múlt rajta.

Már Webber kiállása után egyértelmű volt, ha nem jön közbe semmi, Alonso sem előzi meg Vitalyt.

-Ó én édes Istenem..-sóhajtottam, miután Ferr is letudta a kerékcserét és valóban az oroszom mögött maradt.

-Nyugi, innen sima ügynek kell lennie!-bíztatott Oksa.

-Jó, de még van 15kör és ez technikai sport.. majd a kockászászló után megnyugszom.. azt hiszem..

A 4. helyen autózó spanyol egyre közelebb került a Renaulthoz, én pedig egyre kevésbé bírtam cérnával. Fel-alá járkáltam, az ujjaimat tördelve.

A hátralevő néhány körre „előkerült” Kátya és Ody is.

-Mi a baj?

-Semmi.. csak Kátya sejtette, hogy idegbeteg állapotban lehetsz és inkább átjöttünk..

-Hm.. ez aranyos, de. jól vagy.. tényleg..

-Aha.. látszik..-mosolyodott el Ody-amúgy meg.. egyszer már megcsinálta.. most is menni fog neki!

-Anya, már csak három kör..

-Te most kinek is szurkolsz?

Kicsi vállat vont.

-Neked..

-Köszi kicsim!-nyomtam puszit a fejére.

Végül, egy végtelenségnek tűnő idő után, az 58. kör is lement és előkerült a kockászászló, ami Sebit az első, Lewist a második, Vitalyt pedig a harmadik helyen intette le.

Leírhatatlan érzések özönlöttek el, amit nem is bírtam ki sírás nélkül. A férfi, akit szeretek élete legszebb futamát vitte véghez, még ha semmi látványos nem is volt benne, de a dobogón fejezte be.

Azt hiszem vitathatatlan, hogy a mi csapatunk volt a legboldogabb, hisz ez a siker több volt, mint amiről álmodni mertünk, főleg az év eleji ’tragédia’ után.