Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


37. rész

2012.03.31

A csajok kimaradása miatt a reggel kaotikusra sikeredett, így az indulásunk is.

Mielőtt útba vettük volna Nápolyt, még Jennust kivittük a kölcsönzött cabriónkkal a reptérre. Itt várta egy helikopter, ami a Ferrari főhadiszállására vitte.

Elkísértem a gépig, s mivel kettesben voltunk, rákérdezhettem valamire, ami már nyugtalanított egy ideje.

-Amit mondtál Carlosról... az a dolog..

-Mi van vele?

-Csak tudni szeretném, hogy.. hogy ez hatással lesz e a Fernandoval való kapcsolatodra?-böktem ki.

A kérdő arckifejezése egy pillanat alatt megenyhült és helyét széles mosoly váltotta fel.

-Nyugi! Szeretem őt! Komolyan! Csak.. néhány dolgot máshogy látok.. illetve érzek.. De ez nem sok mindent befolyásol vele kapcsolatban.-győzködött, legalábbis úgy tünt.-nem fogok szakítani vele!-tette hozzá lényegesen határozottabban.

-Ne érts félre! Örülök, hogy rátaláltál valamire, ami megerősített, sőt, talán kicsit irigyellek is emiatt, de.. féltelek..

Megölelt és puszit nyomott az arcomra.

-Nem kell féltened! Semmi hülyeséget nem fogok csinálni!-mosolygott.-De ti se! Főleg nélkülem ne!

-Hááát. nem ígérhetek semmit.. ezek ketten..-mutattam hátra, arra, ahol a kocsit hagytam.

-Ahh.. örülök, hogy Fernandoval leszek, meg minden, de.. úgy mennék veletek..

-Majd.. bepótoljuk.-mosolyodtam el zavartan.

-Naja... mindegy.. Érezzétek jól magatokat és azért gondoljatok néha rám is!

Búcsúzóul még egyszer megöleltük egymást, majd megvártam míg felszáll a helikopter és visszamentem a csajokhoz.

Róma és Nápoly között az út maximum 2 és fél órát vesz igénybe, ennek ellenére mi csupán délután 5re értünk oda. Nem, nem történt semmi baj, még csak defektünk sem volt... vagyis a kocsinak nem. nekünk talán.

A csodacabrio-t, mi csak így neveztük, felváltva vezettük, mindhárman ki akartuk élvezni az utat. A helyeinket is gyakran cseréltük, mesebeli érzés volt elterülni a hátsó ülésen és élvezni a forró nyári szél simogatását.

 

auto-black-and-white-street-blonde-brunette-car-favim.com-210111.jpg

 

car-free-fun-girl-hair-favim.com-201070.jpg

 

 

Még Róma határában ráleltünk egy rádióadóra, ami retro olasz dalokat játszott, szinte megállás nélkül. Néha megtörték a 'visszaemlékezést' és leadtak újabb slágereket is.

Nem is mi lettünk volna, ha nem énekeljük végig az utat, hol trióban, duettben, s olykor szólóban is. Hamis olaszsággal üvöltöttük tele az olasz napsütést és úgy éreztük, nincs lehetetlen. Szabadnak, gondtalannak éreztük magunkat és semmi, de semmi nem állíthatott meg minket.

 

allover-car-freja-beha-girl-hair-favim.com-170110.jpg

 

A legemlékezetesebb dalok, amikről azt hiszem, örökké ez az út fog eszünkbe jutni!

Egy-egy gyönyörű hely, vagy látványosság azért mégis megálljt parancsolt, ilyenkor hosszú perceket időztünk el, fényképeztünk, legtöbbször egymást, jobb esetben pedig a pihenőnk 'tárgyáról' is készült egy két fotó.

Bár megbeszélt időpontunk volt a srácokkal való találkozásra, nem nagyon zavart minket az idő múlása. Csak az itt és most élünk elvét követtük, hisz Nápolyból már haza utazunk, repülővel. Ki kellett használnunk az olasz vakációnk minden hátralévő percét.

Mikor megérkeztünk, Vitaly és Jev már vártak minket, s mint kiderült, jó párszor hívtak is, de valahogy nem a mobilunkkal voltunk elfoglalva. Miután megpróbáltuk kiengesztelni őket, beültünk egy part menti vendéglőbe, vacsorázni. Még javában sütött a nap, esze ágában sem volt nyugovóra térni, mi mégis úgy döntöttünk, hagyjuk Nápoly látványosságait és irány a tenger.

 

beach-bikini-girls-favim.com-219747.jpg

 

Napoztunk, úsztunk, a srácok fociztak, vagy ha épp megunták előkerült a frizbi. Később leléptek egy időre, a közelben lehetett jetski-t kölcsönözni, ezt  Vitaly nem hagyhatta ki, Jean pedig vele tartott.

A fiúk nélkül sem unatkoztunk, kifaggattuk Ody, aki bár szűkszavúan, de mesélt az előző estéről, persze egyből le is informáltuk Lucast és meg kellett hagyni, Ody nem túlzott, amikor a srác adottságairól beszélt. Persze azokat tekintve, amit mi is láttunk a képeken.

 

beach-beautiful-beauty-bikini-cute-favim.com-224733.jpg

 

adriana-beach-blake-blake-lively-blonde-favim.com-325328.jpg

A naplementére a srácok is visszaértek, s már késő este volt, amikor bejelentkeztünk a szállodába. Eltettük magunkat másnapra, hisz kora reggel indult a gépünk Londonba.

Feltöltődve, jó hangulatban készülődtünk reggel, pedig nem sokat aludtunk az eltelt napokban. Viszont annál több, tartalmasabb és boldogabb emlékkel a hátunk mögött tértünk haza. Alison babájának elvesztése nem merült a feledés homályába és a fájdalma még mindig élesen élt a lelkében, ez az út mégis segített abban, hogy tovább akarjon lépni, hogy elfogadja, tovább kell lépni.

Kettőnk barátsága a 'közös' tragédia által egyre szorosabb lett, azt mondják az ismerős fájdalom összehozza az embereket. Ez nálunk pontosan így volt. Úgy éreztem, mintha ugyanott tartanánk, mint a baleset előtt.

*

Hetekkel a csajos kiruccanás után furcsa, már-már ijesztő dolgot vettem észre magamon. Nem kötött le a forma1. Illetve.. nem volt 'elég'. Valahogy már nem tűnt érdekesnek a paddock, a versenyhétvégék mámorító hangulata. Olaszország mutatott valamit, amit eddig nem ismertem. Olyan, mint ami Jennel történt azon az estén, amikor Carlossal táncolt. Nála ez a 'megvilágosodás' már akkor előjött, nálam idő kellett hozzá.

Mivel Vitaly már így is elégszer említette, hogy keveset vagyunk együtt, a Török és Spanyol nagydíj helyszínére is elutaztam, de nem a pályán tölöttem az időm nagy részét, hanem távol tőle. Bejártam a környéket, hol egyedül, hol Kátyával és a csajokkal. Aly még nem tartott velünk, nem érezte még annyira jól magát. Jobban mondva, nem akart emberek között lenni, vadidegen emberek között.

A Török Gp egyébként nem lett olyan rossz, Sebi nyert, Fernando 3., Vitaly pedig 8.lett. Mindkét Renault az első tízben, elégedett volt a csapat.

Fernando első számú hazai versenye már nem volt ennyire sikeres. Sebastian itt is győzött, Ferr az 5., Vitaly pedig a 11.helyen ért célba.

Egy hónap telt el Róma óta és a Monaco-i nagydíj volt soron. Ekkor kezdett el mondhatni zavarni, hogy semmi különöset nem érzek, miközben ez az év egyik legcsillogóbb versenyhétvégéje. Az élet persze tartogat váratlan dolgokat, észhez térítő pofonokat, s nekem tagadhatatlanul szükségem volt erre. Nem is kellett sokáig várnom.