Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


46. rész 5/3 - Part of Girls *1* -

2012.07.07

Az első és legfontosabb dolgunk az volt, hogy megtervezzük, miként akarunk visszavágni a srácoknak. Ody szobájában gyűltünk össze, miután ott volt a legkevesebb esély arra, hogy a fiúk megzavarjanak minket.
Mindenfelé papírlapok, post-it-ek hevertek és ki sem látszottunk a "munkából". Nem volt egyszerű kitalálni olyan átveréseket, amiket a szállodában is ki lehetett vitelezni, de nem adtuk fel. Amint megvolt a vázlat, belevágtunk a gyakorlati megvalósításba is.
-Mindent megrendeltél?-hajoltam a laptop előtt ülő hugom fölé, hogy lássam a rendelési listát.
-Azt hiszem..
-Semmi ne maradjon ki, mert akkor buktuk..-csatlakozott Ody.
-Oké.. minden megvan, amit felírtunk. Másfél, max 2óra és mindent kihoznak.-nyomta le Jen az entert.
-akkor várunk?!-kérdezte Aly.
-Várunk. És ez így tökéletes! Hagy higyjék azt, hogy minden oké...-dőltem elégedetten hátra az egyik fotelben.
-Pfúúú csajok.. lesz itt móka..-nevette el magát Ody.
Alig, hogy megjöttek a cuccok és már kezdtük volna a dolgot, Fernando összehívott mindenkit.
-Tudjátok, hogy mára kibéreltük azt a vendégházat, amiről beszéltünk?! Eső ide vagy oda, tudni akarják, hogy megyünk-e?
Összenéztünk.
-Mindegy, hogy szállodában, vagy hegyi vendégházban dekkolunk, nem?-hozta fel Webber.
-Ott csak mi lennénk... saját medence, fűtött, fedett!! Pezsgőfürdő, konditerem, stb..-tette hozzá Ferr.-egy éjszaka.. aztán húzunk haza.. nem lesz itt kalandpark...
Nem volt mit tenni, vitathatatlan volt, hogy nem mondhatjuk le a foglalást, nem lett volna értelme. Ez viszont, akármennyire is jól hangzott, okozott némi problémát.
-A franca..-fújtatott Ody.-1óra múlva indulni akarnak.. buktuk...
-Nem! Sőt..-vigyorogtam.
-Sőt?
-Nézzétek.. itt a szállodában nevetségesen egyszerű átveréseket tudtunk volna összehozni... oké, ezek se lettek volna semmik, de ott.. az maga lesz a paradicsom... számunkra!
-Arra gondolsz, amire én?-csillant meg Jen szeme.
-Tudom, nem leszünk Ludas Matyik, ő háromszor adta vissza... de.. azt hiszem a kettő se rossz...
Nem volt vesztegetni való időnk, gyorsan kellett cselekednünk, hogy minél sikeresebben zárhassuk az első kört. Nem titkolt célunk volt egyébként 'lebukni', hagy gondolják a srácok azt, hogy ennyivel megúszták.

Projekt 1. /szálloda/ - Bruno
Mivel a pakolás volt épp napirenden, ezzel a projekttel kellett kezdenünk és egyből magamra vállaltam a dolgot. Más nagyon nem mehetett volna be úgy Brunohoz, hogy ne legyen feltűnő a jelenléte. Én csak beszélgetni huppantam le az ágyára, semmi hátsó szándékom nem volt. Egészen addig nem, amíg ki nem ment a fürdőbe a piperecuccaiért.
Egy aprócska mozdulat, ennyi kellett csak és nem volt más dolgom, mint várni.
Néhány perccel később Bruno mit sem sejtve tért vissza és fütyörészve szedegette össze a még szanaszét heverő ruháit.
-Amúgy mizus veled?
-Semmi extra... egész nap azon járt az agyam, hogy nemsoká feleség leszek..
-Silverstone-ban?-hagyta abba a pakolást és felém fordult.
-Hát.. most azon gondolkozunk, hogy a Ring után egyszerűbb lenne... tudod... szünet előtt, meg hát.. Oroszországhoz is közelebb van..
-Végülis.. van benne valami..
Első feladatomat csillagos 5ösre hoztam, Bruno egyáltalán nem gyanakodott.
-ahh.. már alig várom... feleség leszek, Bruno!!!!
-Ki hitte volna?!
-Kössz!-nyújtottam rá a nyelvem
-tudod mire céloztam!-mosolygott.
-Aha.. na de.. hagylak pakolni..-keltem fel az ágyról.
Megöleltük egymást, majd kimentem a szobájából. Az ajtó előtt megálltam, s csak pár pillanatot kellett várnom.
-Ááááááááá!!!!!!! Te jó ééééégg! Ez hogy a francba került ide?? PFÚÚÚÚÚÚJ!!!!!!!!!!-hallatszott a brazil kétségbeesett hangja.
Önelégült vigyorral az arcomon a magasba emeltem a kezem.
Első projekt: pipa!

Projekt 2. /szálloda/ - Mark
Ehhez az átveréshez kicsit több előkészület kellet és jóval elővigyázatosabbnak kellett lennünk, mint bármelyik másiknál. Amíg Ody és Alison előkészítették a terepet, mi lefoglaltunk Markot.
-Mikor veszed már el Ann-t?
Jen értetlenül meredt rám, mit tehettem volna, nem jutott eszembe más.
-Majd ha Bruno megnősült..-vágta rá vigyorogva.
-De miért? Mármint.. szereted,nem?
-És ha szeretem, az azt jelenti, hogy rögtön el is kell vennem?
-Hát rögtön nem, mert nem tegnap jöttetek össze, de már illene...
-Hát figyelj kislány.. attól, hogy te és az orosz Rómeód seperc alatt eljegyeztétek egymást, nem kell mindenkinek követnie a példátokat.
-Vitaly, mint Rómeó... hm.. végülis az exét Juliának hívták, szóval..-merengtem el.-hé.. amúgy meg.. milyen seperc alatt?
-Oh igazad van.. ne haragudj.. egy teljesen jól átgondolt, megfontolt döntést hoztatok..
-Ezt nem kell megfontolni... szereted a másikat? Vele akarod leélni az életed? Igen! Akkor mit akarsz átgondolni...
-Tudtad Csipkerózsika, hogy 2011ben a házasságok nagyobb százaléka válással végződik?
-vagy halállal...-vágtam rá.
-azt hiszem nálatok ez lesz..-bólintott.-Vitaly belefullad a rózsaszín vattacukorfelhőbe..
-Pukkadj meg, Webbo...
-bezzeg a hugod!-nézett Jenre.-ő nem kapkodja el. Pedig, feltételezem, ő is szereti Fernandot.
-Jó, de az más.. Fernando most vált el.. és amúgy is.. hozzá én se mennék feleségül....-legyintettem.
-Kössz Lexie!-nézett rám Jen.
-Bocsiii..nem úgy gondoltam.. tök jó parti, meg minden... tudod.. aduász...
Minden hiába, ebből már nem mosom ki magam. Szerencsére nem is kellett magyarázkodnom, mert idő közben Odytól megkaptam a jelet, hogy készen vannak.
Oldalba böktem a testvérem.
-Khm.. amúgy Mark.. Fernando említette, hogy nálad van a mobiltöltője.. ide tudnád adni?
-Persze... mindjárt hozom.
Mi sem voltunk teljesen hülyék, nem vártunk rá a szálloda halljában, inkább bekönyörögük magunkat a biztonságiőr szobájába és az adott emelet kamerájának képére szegeztük a tekintetünket. Egyébként ez nem volt nagy feladat, hisz Roul, aki még véletlenül sem Raul, már régóta dolgozott ebben a szállodában, mi pedig hosszú ideje minden évben eltöltöttünk itt néhány napot.
Sajnos, vagy pont, hogy szerencsére, de a személyiségi jogok miatt a kamera hangot nem rögzített, a képi hatás viszont még ígyis elképesztő volt. Még Roul is a hasát fogva röhögött. Nagy nehezen kiböktünk egy köszönömöt, letöröltük a könnyeinket, majd folytattuk a küldetésünket.
Projekt 2: pipaaa!

Projekt 3. /szálloda/ - Fernando
A terveket szemlélve azt gondolhatná az ember, hogy valakit kihagytunk a 'megtorlásból', pedig nem így volt. Igaz, hogy Simonnak külön nem találtunk ki semmi extrát, de az, amibe belevittük őt, pont elég büntetés lesz. Ő asszisztált ugyanis Fernando átveréséhez, s már előre láttuk, nem ússza meg szárazon. Ideje sem lesz arra, hogy elmagyarázza a spanyolnak, a mi ötletünk volt az egész és hogy kényszer hatására cselekedett.
-Neked még Rob nem mutatta?-csodálkozott Simon.-pedig lengyel szkandernak is hívják.. na mindegy.. majd akkor én elmagyarázom.
Több se kellett Ferrnek, mindenben benne volt, amiben a testi erejére volt szükség. Legutóbb fuógép-versenyre hívtuk ki, hát mit ne mondjak, ő nyert.
-Halljam, mit kell tennem.
-Nem a megszokott felállásban kell csinálni és itt leginkább nem is az a fontos, hogy ki nyer. Csak az számít, hogy mennyi erő van benned. Oké?
Fernando türelmetlenül bólintott.
-Könyökölj az asztalra úgy, hogy a tenyered feléd nézzen.. oké.. most pedig megfogom a kezed és megpróbálom magam felé húzni, neked viszont nem szabad engedned. Rendben?
Néhány bemelegítő kör után élesben ment a dolog, 3 próbálkozásból kétszer Simon nyert, ami talán meglepő volt, de a harmadik.. kicsit.. rosszul sikerült.
-A r.hadt életbe, Simon!! Az orrom!!!!!!!!! Csezd meg, te idióta.... tűnj a szeme elől, ha kedves az életed.. de most rögtön...
Projekt 3. : pipa!

Projekt 4. /szálloda/ - Vitaly
Számora talán ez volt a legnehezebb, Vitalyt csőbe húzni. Sokkal jobban szerettem őt annál, de tudtam, a revans neki is jár, így erre az időre megpróbáltam félretenni minden ellenérzésem az átvágásával kapcsolatban.
A többi cuccal együtt rendeltünk egy doboz vaníliás tejet is. Vitaly tudta, hogy rajongok ezért, így biztos lehettem benne, hogy semmi feltűnőt nem fog találni a dologban. Még abban sem, hogy Odyval azon tűnődtünk, fennhangon, teszem hozzá, vajon jó e még a tej.
-Hol vetted?-kérdezte Vitaly.
-Itt van egy bolt a szálloda mellett, onnan hozatták nekem, mert nekik nem volt éppen. De hát.. nem tudom.. olyan fura a szaga.. ehm.. illata..
-Mi van ráírva? mikor jár le?
-2011. 07.5. vagy 05.07.? Sose tudom...
-Add ide, hagy nézzem...
-Nem kell.. érzem az illatán.. romlott..
-Biztos, hogy nem az!
-Hát pedig..-csóválta a fejét Ody.-elég tré illata van..
-Tehén szaga van..-fintorogtam, tovább húzva Vitaly idegeit.
-hjaj Alexandra.. egyrészt ez a vaníliás tej akkor látott tehenet, amikor én génmódosított bírkát, kettő, tuti nem járt le a szavatossága.
-Oh, ha ilyen okos vagy, akkor szagold már meg!-kapta ki a kezemből Ody a dobozt és a srác orra alá dugta.
Vitaly közelebb hajolt és bizalmatlan képet vágva szimatolni kezdett.
-Most!-nyögtem, de nem vártam egy pillanatig sem, inkább sikítva rohanni kezdtem, s nem sokára Ody is a nyomomban volt.
Szedtük a lábunkat, ahogy csak bírtuk, egészen a szálloda étterméig.
Projekt 4. : pipa!

Projekt 5. /szálloda/ - Sebastian
Az első 'menet' utolsó átverése már csak hab volt a tortán, szinte szó szerint.
Amíg Jennus a főszakáccsal trécselt, mi egy eldugott, de megfelelő kilátással rendelkező asztalt kerestünk, hogy teljes pompájában élvezhessük a művünket.
Alig, hogy Jen is csatlakozott, megjelent az asztalok között a kiszemeltünk az egyik pincér társaságában és úgy tűnt, minden a terv szerint halad.
Sebastian helyet foglalt egy, majdnem velünk szemben, de tisztes takarásban és távolságban lévő asztalnál és várt. Pár pillanat múlva odalépett hozzá az előbbi pincér és egy óriási kehely fagyit helyezett elé. Mosolyogva váltottak pár szót, majd a férfi magára hagyta Sebit, aki jó ideig még a mobilját babrálta.
-És ha meg se kóstolja?-húzta el a száját Jen.
-Az képtelenség.. Sebi nem tudna ellenállni neki... csak várnunk kell.
Egy ideig úgy éreztem, csak magamat győzködöm, végül azonban igazam lett és Sebi jóízűen nekilátott az édességnek.
Az első pár kanál gond nélkül lement, sőt, úgy látszott, nagyon is ízlik a pilótánknak. A következő falat azonban megakadt a srác torkán. Az arca hirtelen vörös lett, mint a Ferrari festése.
-Szegééééényyyy....-szólalt meg Ody.
-Ehm.. szerintetek meddig bírja ki ülve?
-Úhh.. vizet rendel..
-Mindjárt sír!!
-Ahh.. a víz se használ...
-Sőt..
-Szerintem nem bírja tovább..
-Feláll! Alig bírja ki, hogy ne rohanjon...
-Ez nagyon ütős lett...
Összepacsiztunk.
Projekt 5. : pipa!

Később, még mielőtt megkaptuk volna a fejmosást a srácoktól, egy titkos helyen gyűltünk össze.
-Akkor ezzel meg is volnánk. Most bűnbánó kis angyalkák leszünk és mindent beismerünk, persze csak a megfelelő időben. Elaltatjuk a gyanújukat és várunk.
-És mi van, ha újra csőbe akarnak minket húzni?
-Ezt kivédendően békét kötünk velük... tudjátok.. előadjuk, hogy oké, ez így volt fair, de legyen elég ennyi mára..-magyaráztam.-tartogassunk valamit a következő futamokra is.. be fogják venni...
-Aztán amikor tök nyugodtan pihennének és élveznék a vendégház nyújtotta extrákat, újra lecsapunk?
-Valahogy úgy!-bólintottam.
-Ez fantasztikus lesz!-nevetett Ody.
-annyira izgulok!-sóhajtott Aly.-látni akarom a fejüket, amikor újra kitolunk velük!
-Ácsi! Még ki is kell találnunk, mivel vágjuk át őket!-mutatott rá a dolgora Jen.
-Vannak ötleteim!-dörzsöltem össze a tenyeremet...