Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Vitaly

2012.05.16

Pokoli hosszú napom volt, edzés edzés hátán, közben volt egy 'pihentető', soha véget nem érő, unalmas megbeszélés a gyárban, aminek semmi köze nem volt persze a versenyzéshez. Számomra semmit sem mondó számokat, adatokat vitattak meg az ehhez értők, mi pedig érdeklődést tetettve végigültük. Oksana még ezután sem állt le, lett volna pár PR-es rendezvény, meghívás, aminek ezen a napon eleget tudtunk volna tenni. Végül sikerült lebeszélnem róla, így csak a következő hónapban esedékes programokat vettük át. Ennek ellenére is, már jócskán elmúlt 9, mire hazaértem.
A hűtőben ráakadtam egy doboz maradék kínai kajára, ami az illata alapján még ehető volt. Beraktam a mikróba, s amíg elkészült, bevetettem magam a fürdőbe. Egy gyors zuhanyozás után bekapcsoltam a nappaliban a tv-t, kimentem a konyhába a vacsorámért, kivettem egy üveg 'izolált' vizet a fagyasztóból és leültem a tv elé.
Épp egy angol focimeccs ment, ami jó háttérzajnak ígérkezett az evéshez, bár épp hogy csak beletúrtam a zöldséges tésztába és elment az étvágyam. Megittam a vizet, elpakoltam a 'romokat' és tétlenül nekidőltem a konyhapultnak.
Fáradt voltam, de nem annyira, hogy el is tudjak aludni, vagy már túl fáradt voltam ahhoz, hogy ez sikerüljön. Kikapcsoltam a tv-t és jobb híján előszedtem a laptopomat.
Végigböngésztem a kedvenc weboldalaimat, elolvastam a hazámat érintő legfrissebb orosz nyelvű híreket, írtam pár email-t és újra azon kaptam magam, hogy unatkozom.
Betettem egy orosz válogatás cd-t és valami olyasmire vetemedtem, amire eddig nem volt példa, legalábbis önszántamból még nem adtam erre a fejem: beírtam a nevem a google-ba.
Isten lássa lelkem, nem szokásom saját magamról olvasni, de most mégis kíváncsi voltam.
Akadtak oldalak, amiken csak nevettem, olyan dolgokat is olvastam, amikről még én magam sem tudtam. Az egyik, ami különösen tetszett, egy 'gyakori kérdések' bejegyzés volt: Vitaly Petrov valóban meleg? Előszőr röhögtem egy jót, aztán elgondolkoztam. Talán tényleg ideje lenne már összeszedni egy normális barátnőt. Persze egy-egy olyan kimerítő nap után, mint a mai, cseppet sem vágyom a romantikára...
Ahelyett, hogy folytattam volna a töprengésemet ezen ügyben, kimentem a konyhába és főztem magamnak egy teát. Visszaérve adtam még egy esélyt a találatoknak, valami értelmesebb, érdekesebb után kutatva. Nem is kellett sokat várnom. Ráakadtam egy blogra. Már messziről 'hírdette':fanfiction. A címe: Amikor minden álmod valóra válik... Biztos nem keltette volna fel az érdeklődésem, ha nem akadt volna meg a szemem az egyik főszereplő nevén: Vitaly Petrov. Erre kiváncsi vagyok!-gondoltam, s már rá is kattintottam a megnyitásra.
Egyszerű, visszafogott stílusú oldal nyílt meg, a lila háttéren hatalmas, szépen ívelt fekete betűkkel írták ki a címet. A jobb sávban egy rövid, tömör leírás állt, sablonszöveg: XY-ról és YX-ről szóló romantikus fanfic, ami elvezet a szerelem és a forma1 világába. Jó szórakozást!
Alatta néhány kép sorakozott fel, mintegy bemutatván a legfontosabb szereplőket.
Amint ezekből kiderült, a 'regénybeli' kedvesemet, leendő kedvesemet', Kate Collinsnak hívták, 24éves és újságíró. Persze itt is fel volt tűntetve a kép mellett szorosan, a FIKCIÓ titulus, de ahogy elnéztem a fiktív képet, elég helyes barátnőt talált nekem. Szőke, hosszú haj, kedves mosoly, vékony alkat. Hiába erölködött a képen látható nő, egyértelmű volt, hogy a .. hogy is mondják.. cicababa kategoriába sorolandó..
Az öcsém, Szergej plázamacskának hívja őket, annak ellenére is, hogy a barátnőjére ugyanúgy illik ez az elnevezés. De ez persze nem lényeges.
Térjünk vissza a történethez. Sikerült megtudnom, hogy a legjobb barátomat Georgijnak hívják, s a névhez valóban az egyik jó barátom arca került, de a nevet eltévesztették. A kép egyébként még egy korábbi vyborgi összejövetelen készült, vagy két éve. Újra sikerült rácsodálkoznom, mire nem jó a google, s hogy Dimitrij tud-e a dologról? Kétlem.
Miután átvizslattam a blog minden 'extráját', s már épp kezdtem volna az első fejezetet olvasni, az órára néztem. Fél 1múlt, s bár még mindig nem éreztem magam elég kimerültnek ahhoz, hogy elaludjak, jobbnak láttam, ha elteszem magam későbbre.
A biztonság kedvéért könyvjelzőnek lementettem a sztori weboldalát, kikapcsoltam a laptopot és bementem a szobámba.